Vannak helyek egy városban, amelyek többek egyszerű utcáknál vagy parkoknál. Olyan pontok, ahol generációk találkoznak, ahol történetek születnek, és amelyek idővel maguk is a városrész identitásának részévé válnak. Újlipótvárosban ilyen hely a Szent István park.

Ha valaki ma végigsétál a Duna-part közelében húzódó zöld területen, nehezen hinné el, hogy itt egykor ipari létesítmények álltak. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1928-ban határozta el, hogy a korábbi parkettagyár helyén modern városi parkot alakít ki. A cél nem csupán egy új zöldterület létrehozása volt, hanem egy teljes városrész tudatos megtervezése.

A környező házak homlokzatait is egységes szemlélet alapján alakították ki, így született meg az a különleges városkép, amely ma is Újlipótváros egyik legnagyobb értéke. A park előbb Rakovszky park, majd Lipótvárosi park néven volt ismert, végül 1937-ben kapta a Szent István park nevet, amelyet azóta is visel.

A korabeli tervezők olyan közteret álmodtak ide, amely egyszerre szolgálja a pihenést, a találkozásokat és a közösségi életet. Az eredmény egy elegáns, mégis emberközeli park lett, amelyet modern bérházak ölelnek körül, és ahol a városi nyüzsgés valahogy mindig egy kicsit lassabbnak tűnik.

Szent István park, 1959. Forrás: wikimedia commons, Fortepan

A park hangulatát már a két világháború közötti időszakban is sokan megörökítették. Az író, Szerb Antal egykor így emlékezett vissza a környékre: „Fiatal koromban ez a városrész kerítésekből állt. A kerítések alól kutyák ugrottak ki, az ugatásuktól az ember megcsúszott az út jegén, felkelt és szégyellte magát. De szép volt, messzire lehetett sétálni, Újpest felé, amelyet csak mesékből és félelmekből ismertem. Ma itt a leglaposabb modern paloták állnak, tele fiatal pszichoanalitikusokkal, bridzsrajongókkal és intelligens magántisztviselőkkel, akik Moszkvát hallgatnak a rádión. Téli vasárnapokon az egész városrész zarándokol a Svábhegy felé, otthon csak az elözvegyült borbély marad. Minden modern, egyszerű és tárgyilagos itt. A lakók halovány életük egyetlen őszinte valóságát leplezik: hogy nincsen pénzük.”

Sorai nemcsak a környék átalakulását mutatják meg, hanem azt is, milyen gyorsan változott Budapest a huszadik század első felében.

A park egyik legismertebb szomszédja a legendás Dunapark Kávéház, amely 1938 óta néz a Duna és a park felé. Hatalmas ablakai mögül generációk figyelték a változó évszakokat, a sétálókat és a város mindennapjait. Kevés olyan hely akad Budapesten, ahol ennyire erősen érezhető a régi polgári világ hangulata.

A Szent István park azonban nemcsak az épített környezete miatt különleges. A közel százéves fák ugyanúgy hozzátartoznak az arculatához, mint a környező házak. Platánok, hársak, akácok, nyírfák és olajfüzek adnak árnyékot a sétányokon. Különösen érdekesek a szivarfák, amelyek még az első fásítások idején kerültek ide. Nevüket hosszú, keskeny termésükről kapták, és ma is a park egyik jellegzetességének számítanak.

Sok fa és növény található a parkban. Forrás: wikimedia commons

A történelem ugyanakkor nemcsak a fák évgyűrűiben őrződött meg. A második világháború idején Újlipótváros számos úgynevezett védett háznak adott otthont. A környéken ma is több emlékhely idézi fel azok emlékét, akik üldözötteket mentettek vagy maguk váltak a történelem áldozataivá. A park közelében emlékmű őrzi Raoul Wallenberg nevét is, aki emberek ezreit segítette meg a háború idején.

Napjainkban a park Budapest egyik legélhetőbb közterülete. A játszóterek, sportpályák, pingpongasztalok és padok mellett rendszeresen rendeznek kulturális programokat, szabadtéri koncerteket és közösségi eseményeket. A szökőkút körül gyerekek játszanak, az árnyas sétányokon idősek beszélgetnek, a füvön pedig családok és baráti társaságok pihennek.

Szökőkút a Szent István parkban, forrás: Kmiki87, wikipedia

A Szent István park a magyar könnyűzene történetében is különleges helyet foglal el. A környéken formálódott a későbbi Hungária együttes, és itt töltötte gyermekévei jelentős részét Fenyő Miklós is.

Egyik legismertebb visszaemlékezésében így fogalmazott:

„A Szent István parkban érdekes lettem.”

Talán kevés mondat fejezi ki jobban, milyen hatással lehet egy városrész az ott felnövő emberekre.

A Hungária: Sipos Péter, Kékes Zoltán, Fenyő Miklós; fotó: Urbán Tamás (Fortepan), wikimedia commons

Fenyő Miklós később is gyakran beszélt Újlipótvárosról és Angyalföldről. A Hollán Ernő utcában született, a környék iskoláiba járt, és egész életében megőrizte kötődését a városrészhez: "Nosztalgikus vagyok. Angyalföldhöz, Újlipótvároshoz nagyon kötődöm. Olyan különös a hangulata… Itt mindenki ismert mindenkit, baráti kapcsolatba kerültünk, mire felnőttünk. A Duna-parti levegő összeköt bennünket. Csapatokba verődve bicikliztünk, fociztunk, később udvaroltunk. Inspiráló környezet, kihozta belőlem a gondolatokat.”

Talán éppen ez a Szent István park titka is. Nem a mérete teszi különlegessé, és nem is a látványosságai. Hanem az a nehezen megfogalmazható hangulat, amely közel egy évszázada vonzza ide az embereket. Aki egyszer leül egy padra a platánok árnyékában, végignézi a Duna felől érkező esti fényeket, és figyeli a környék nyugodt ritmusát, könnyen megérti, miért tekintik a helyiek a Szent István parkot Újlipótváros valódi zöld szívének.

Forrás: 

wikipedia

Felső kép: Romulus, CC BY-SA 3.0, wikipedia