A város szelíd vándora


Budapestet legtöbben a Dunával azonosítják, pedig a fővárosnak van egy másik, sokkal szerényebb vízfolyása is, amely évszázadok óta csendben kíséri a város életét. Ez a Rákos-patak, amely a Gödöllői-dombság lankái közül indul útnak, hogy hosszú vándorlás után Angyalföldnél a Dunába torkolljon.

Ma sokan csak egy rendezett mederben csordogáló patakként ismerik, pedig története jóval izgalmasabb ennél.

 

Egy hosszú utazás kezdete

A Rákos-patak forrásvidéke Szada határában található. Innen indul el keskeny, mindössze néhány méter széles vízfolyásként, majd Gödöllőnél egyesül a Fiók-Rákos-patakkal.

Ezután Isaszeg, Pécel és Rákoscsaba felé kanyarog, majd Budapest területére érkezve keresztülszeli a XVII., X., XIV. és XIII. kerületet. Hosszú útjának végén, a Dagály fürdő közelében ömlik a Dunába.

A patak ezzel városokat, kerületeket és történelmi korszakokat köt össze egymással.


A gödöllői Úrréti-tó a patak forrásvidékén. Gergely Dóra Viktória, CC BY-SA 4.0, wikipedia


Honnan kapta a nevét?

A név eredete elsőre nem meglepő: a középkorban nagy számban éltek rákok a vízfolyásban, és valószínűleg róluk nevezték el.

A patak első ismert írásos említése 1245-ből maradt fenn, amikor „Racus” néven szerepelt az oklevelekben.

Az évszázadok során több magyarázat is született a név eredetére. Bél Mátyás evangélikus lelkész például a szarmata eredetű „gyülekezés” szóval hozta kapcsolatba, de a történészek többsége ma inkább a rákokhoz köti az elnevezést.


Rákos-patak a gödöllői Alsóparkban. Forrás: Christo, CC BY-SA 4.0, wikipedia


Amikor még tavak és mocsarak vették körül

A mai szabályozott medret látva nehéz elképzelni, hogy a Rákos-patak egykor egészen más képet mutatott.

Partjai mentén mocsarak, nádasok és tavak sorakoztak. A legnagyobb közülük a Kerek-tó volt, amely a mai Rákosrendező vasútállomás környékén terült el.

A patak mentén több helyen halastavakat alakítottak ki, különösen Isaszeg, Pécel és Rákoscsaba térségében. Ezek nemcsak élelmet biztosítottak, hanem a vízimalmok működését is segítették.

A korabeli feljegyzések szerint a környék vizei bővelkedtek halakban, köztük angolnában is.

 

Malmok, tavak és iparosok

A patak évszázadokon keresztül fontos gazdasági szerepet töltött be.

A 18. század végének katonai térképei szerint a Váci út közelében két ágra szakadt. Az egyik ág a Köszörűs-árok felé vezetett, a másik pedig a mai Dagály környékén érte el a Dunát.

A víz energiáját több malom is hasznosította. A legismertebbek közé tartozott a Paschgall család vízimalma, amely a mai Paskál Strandfürdő közelében működött. A malom később étteremként, majd ipari üzemként élt tovább, egy ideig reszelőgyár működött falai között.


A patak a Gvadányi utcánál. Forrás: Globetrotter19, CC BY-SA 3.0, wikipedia


A Városliget rejtett segítője

Kevesen tudják, hogy a Rákos-patak Pest fejlődésében is fontos szerepet játszott.

Vizével táplálták a Városligeti-tavat, amely a 19. század elején még gyakran posványos, kellemetlen szagú vízfelület volt. A folyamatos rendezéseknek és vízutánpótlásnak köszönhetően azonban a millennium idejére már a főváros egyik legkedveltebb parkjává vált.

 

A szelíd patak néha veszélyessé vált

Bár ma békés vízfolyásnak tűnik, a Rákos-patak nem mindig volt ilyen nyugodt.

Tavaszi hóolvadások és nagyobb nyári esőzések idején rendszeresen kilépett medréből. Az árvizek nem egyszer okoztak károkat a környező településeken és városrészekben.

Ezért 1925-ben megkezdődött a patak nagy szabályozása. Különösen Angyalföld térségében alakítottak ki mélyebb és rendezettebb medret.

A munkálatok évtizedeken át folytatódtak. Az 1941-es jeges árvíz és az 1963-as nagy vízkárok után újabb szakaszokat burkoltak le betonnal. A hetvenes évekre a patak jelentős része mesterséges mederbe került.

A védelemnek azonban ára volt. A természetes élőhelyek visszaszorultak, az öntisztuló képesség csökkent, és a patak elveszítette eredeti, vadregényes jellegének jelentős részét.


Részlet a burkolt szakaszból. Forrás: Vander, wikipedia


Új esély a természetnek

Az utóbbi években egyre többen ismerték fel, hogy a Rákos-patak nem csupán vízelvezető csatorna, hanem értékes természeti terület is.

Bár 2015-ben egy rozsdás szennyezés miatt ismét a figyelem középpontjába került, néhány évvel később már kedvezőbb hírek érkeztek.

2021-ben Zuglóban, a Mogyoródi út és az Egressy út közötti szakaszon megkezdődött a meder részleges revitalizációja. A cél az volt, hogy a patak visszakapjon valamit természetes arculatából, és ismét kedvezőbb élőhelyet biztosítson a növényeknek és állatoknak.

 

Egy patak, amely összeköti a múltat és a jelent

A Rákos-patak ma is ott kanyarog Budapest peremén és városrészei között. Bár sokszor észre sem vesszük, évszázadok óta része a főváros történetének.

Nevét egykor a benne élő rákokról kapta, vizével malmokat hajtott, tavakat táplált, árvizeket okozott, majd alkalmazkodott a növekvő városhoz.

A város szelíd vándora ma is ugyanazt az utat járja, amelyet évszázadokkal ezelőtt megkezdett: a domboktól a Dunáig.


Forrás:

wikipedia

Felső kép: Patakrészlet. Derzsi Elekes Andor, CC BY-SA 4.0, wikipedia

Tetszett a cikk?

 

 

 

 

 

 

Városi Magazin cikkajánló

További cikkek »