A Kassák Lajos utca csendes szakaszán áll egy visszafogott külsejű, szürke templom, amely mellett sokan nap, mint nap elsétálnak anélkül, hogy ismernék a falai mögött rejtőző történeteket. A Budapest-Angyalföldi Evangélikus Egyházközség temploma nem tartozik a főváros legismertebb egyházi épületei közé, mégis különleges helyet foglal el a kerület múltjában.

A templom története nemcsak az építészetről szól, hanem egy közösség kitartásáról is. Gazdasági válságok, háborús pusztítás, újjáépítés és megújulás kísérte végig az elmúlt közel száz évet.

A templom épülete

A templomot 1938-ban szentelték fel. Külső megjelenése egyszerű, mégis harmonikus. A klasszicista arányok, a díszítések visszafogottsága és az egységes szürke homlokzat nyugalmat sugároz.

A Kassák Lajos utcára néző főhomlokzat közepén található a bejárat, amelyhez tízfokos lépcsősor vezet. Az ajtót két egyszerű oszlop fogja közre, fölötte pedig Luther Márton egyik legismertebb mondatát olvashatjuk:

„Erős vár a mi Istenünk.”

A félköríves ablakok, a körablakos timpanon és a szimmetrikus kialakítás elegáns összhatást teremtenek.

A templom jobb oldalán emelkedik a négyzet alaprajzú harangtorony. A kupolával záródó torony ma is a környék egyik jellegzetes építészeti eleme. A Taksony utca felől külön bejárat vezet a toronyba, amelyet körablakok és zsalugáteres nyílások tagolnak.

A bal oldalon boltíves oszlopsor kapcsolja össze a templomot a parókiával és a gyülekezeti házzal. Az oszlopok mögött kialakított templomkert tovább erősíti a hely békés hangulatát.

A belső tér egyhajós kialakítású. A mennyezet keresztgerendái, a falak boltíves tagolása, valamint a világos színek otthonos légkört teremtenek. A templom legfontosabb művészeti alkotása Raksányi Dezső oltárképe, amely az emmauszi tanítványok bibliai történetét ábrázolja.

A gyülekezet és a templom története

Egy gyülekezet születése

Az angyalföldi evangélikus közösség története jóval a templom megépítése előtt kezdődött.

1919-ben Rimár Jenő hitoktató érkezett a városrészbe a fasori gyülekezetből. Az első istentiszteleteket még bérelt helyiségekben tartották, de a hívek hamar felismerték, hogy saját otthonra van szükségük.

1923-ban megalakult az Angyalföldi Luther Szövetség, amely célul tűzte ki egy templom felépítését. Az út azonban hosszú és nehéz volt. A gazdasági világválság éveiben gyakran alig érkezett adomány, miközben az építkezéshez szükséges összeg egyre távolibbnak tűnt.

A közösség azonban nem adta fel.

A templom felépülése

1937-re végre összegyűlt a szükséges pénz, és megkezdődhetett az építkezés Sándy Gyula tervei alapján.

Az alapkőletételre több mint 1300 ember gyűlt össze, ami jól mutatta, mennyire fontos volt a környék evangélikusai számára az új templom.

A munkálatok gyorsan haladtak. Már 1938-ban istentiszteleteket tartottak az épület alagsorában, még akkor is, amikor az ablakok helyét csak ideiglenesen kifeszített vásznak fedték.

A templomot végül 1938. október 30-án szentelte fel Raffay Sándor püspök. Néhány héttel később a Láng család adományából készült harang is elfoglalta helyét a toronyban.

Háború és újjáépítés

Alig néhány évvel a felszentelés után a templom történetének egyik legsötétebb időszaka következett.

A második világháború során a környék súlyos bombázásokat szenvedett el. A közeli ipari létesítmények miatt a templom is többször célponttá vált. Az épületet tíz légiakna-találat érte, a torony kupoláját bomba szakította át, a harang megrepedt, az épület számos része megrongálódott.

A gyülekezet azonban még ekkor sem hagyta abba a működést. Az alagsor óvóhelyként szolgált, ahol a hívek a háború legsúlyosabb hónapjaiban is összegyűltek.

A béke beköszöntével megkezdődött az újjáépítés. 1948-ban új harang készült, amely ma is Budapest pesti oldalának legnagyobb evangélikus harangjaként ismert. Két évvel később a bejárat és a sérült épületrészek helyreállítása is befejeződött.

Megújulás évtizedről évtizedre

Az 1950-es és 1960-as évek nem voltak könnyűek a gyülekezet számára. A fogyatkozó létszám, az anyagi nehézségek és az állandó karbantartási problémák komoly kihívásokat jelentettek.

A következő évtizedekben azonban több jelentős felújítás is megvalósult. Megújult a belső tér, megerősítették az ablakokat, elkészült a hétregiszteres orgona, majd 1986-ban a tetőszerkezetet is felújították.

A templom zenei életének új fejezetét jelentette 2017, amikor felszentelték az egykori budavári Peskó-orgona újjáépített változatát.

Az angyalföldi evangélikus templom ma már nemcsak egyházi műemlék, hanem a városrész történetének egyik tanúja is. Falai között generációk keresztelőit, esküvőit és istentiszteleteit tartották meg, miközben túlélte a gazdasági válságot, a világháborút és a 20. század megpróbáltatásait.

Talán éppen ezért különleges: nem a mérete vagy a díszessége miatt emlékezetes, hanem azért, mert egy közösség kitartását őrzi immár közel egy évszázada.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Kmiki87, wikipedia