Volt idő, amikor Angyalföld reggeli hangjai közé nemcsak a villamos csilingelése vagy a gyárkapuk nyitódása tartozott, hanem a Habselyem Kötöttárugyár gépeinek egyenletes zakatolása is. A Váci út környékén élők jól ismerték ezt a hangot: évtizedeken át hozzátartozott a kerület mindennapjaihoz.

A Habselyem nem csupán egy gyár volt a sok közül. Munkások százainak adott megélhetést, és olyan közösséget teremtett, amelynek emléke még ma is él sok egykori dolgozóban.

Egy átlagos munkanap

A reggeli műszak kezdetén már teljes élet töltötte meg a csarnokokat. A kötőgépek megállás nélkül dolgoztak, a dolgozók pedig gyakorlott mozdulatokkal figyelték a fonalak futását és a készülő termékek minőségét. A munka ritmusát a gépek határozták meg. A folyamatos kattogás és surrogás különös háttérzenét adott a mindennapoknak, amelyet az ott dolgozók idővel szinte észre sem vettek.

A környéken szinte mindenki ismert valakit, aki a Habselyemben dolgozott. Sok család számára természetes volt, hogy a szülők, a testvérek vagy éppen a nagyszülők is ugyanahhoz a gyárhoz kötődtek.

A gyár saját világa

A Habselyem csarnokai egy külön világot alkottak. A művezetők figyelték a termelést, ellenőrizték a kész árukat, miközben a dolgozók egymás között beszélgettek a hétköznapokról, a családról vagy a hétvégi tervekről. A gyár nemcsak munkahely volt, hanem közösségi tér is. Barátságok szövődtek a gépsorok mellett, és nem egy házasság története is itt kezdődött. A műszakok során kialakult kapcsolatok gyakran hosszú éveken át megmaradtak, még akkor is, amikor valaki már más munkahelyre került.

Élet a gyárudvaron

A szünetek idején a gyárudvar is megtelt élettel. A dolgozók kisebb csoportokban beszélgettek, pihentek vagy gyorsan elfogyasztották az otthonról hozott ebédet. A rakodórészen közben folyamatos volt a mozgás: a kész áruk dobozokba kerültek, majd teherautók vitték tovább őket az ország különböző pontjaira.

A Habselyem termékei nemcsak a hazai üzletekbe jutottak el, hanem külföldre is. A gyár neve hosszú időn át egyet jelentett a magyar textilipar egyik ismert szereplőjével.

Angyalföld szívverése

A 20. század közepén Angyalföld arculatát még gyárkémények, üzemcsarnokok és műhelyek határozták meg. A műszakváltások idején munkások százai lepték el az utcákat. A környék élete szorosan összefonódott az itt működő gyárakéval, köztük a Habselyemével is. A gyárak nemcsak munkahelyeket jelentettek, hanem egy sajátos életformát is. Meghatározták a napirendet, a környék hangulatát és a helyi közösségek mindennapjait.

Egy korszak emléke

Ma már csak fényképek, visszaemlékezések és néhány megmaradt épületrész idézi fel a Habselyem Kötöttárugyár világát. A gépek elhallgattak, a műszakok véget értek, és Angyalföld arculata is jelentősen megváltozott. A modern irodaházak és lakóparkok mögött azonban még mindig ott rejtőzik a kerület ipari múltja.

A Habselyem története ennek a múltnak az egyik fontos fejezete. Egy olyan korszaké, amikor a fonalakból nemcsak ruhadarabok készültek, hanem közösségek, emberi kapcsolatok és generációkon átívelő emlékek is szövődtek.

Forrás:

Felső kép: wikimedia commons